Sáfár Kinga:
Egy utolsó...
Egy utolsó ölelés, mit tőled szeretnék.
Egy utolsó csók, mit veled átélnék.
Egy mosoly, melytől szívem úgy ver,
Egy hang, mi azt súgja "Nem engedlek el!"
Egy kéz, mit foghatsz minden bajban,
Egy szó. Kérlek, engedd, hogy halljam!
Egy szem, melyről azt hiszed, örökké rád ragyog,
De megcsal, átver, engedni mégsem hagyod.
Egy utolsó pillanat csak,
Csupán egy végső akarat.
Egy szív, mely darabokban áll,
Egy lélek, min senki sem segíthet már.
Egy hang, egy csók, egy ölelés,
Egy mosoly, egy szó - csak szenvedés.
Egy kéz, egy szem, egy pillanat,
Csak emlék, de fájdalma örökre megmarad.
Gondolat a rózsáról.
Szépséges, kedves virág nekem a rózsa,
Bájos, vidító, mégis oly szelíd a mosolya.
Mikor egy esőcsepp könnyedén megül rajta,
Mintha sírna, midőn az ember a szerelmet siratta.
Sejtelmes, mégis oly bársonyosan kedves,
Vörös színben romantikusan szerelmes.
Rózsában megtalálod az olyant, azokat,
Kik nem pénzért adják az édes álmokat.
Nincs több ilyen virág, mi így átadja gondolatait,
Mely ennyire magába zárja szépségének mély titkait,
Ki sűrű, szúrós tüskével, vértezi fel magát,
Ha meg is szúr, mégis egy hű, szépséges barát.
Illata, csodás ábrándozásra késztet, megrészegít,
Jóérzést csen észrevétlenül szívembe, felvidít.
Rózsát viszek szeretteimnek, rózsát szerelmemnek,
S rózsát a szeretett, már eltemetetteknek.
Az egyetlen virág, mi jó minden alkalomra,
De nem is kell alkalom, jó az minden napra
*******************************
Valamikor alkonyatkor Te is fogsz majd sírni,
ha kisétálsz a temetőbe síromat megnézni.
Sírom felett pacsirta panaszosan zengi:
Itt nyugszik Ki Veled BOLDOG AKART LENNI!!!
********************************
-
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
- Bennem élsz
Bennem élsz,
ha csak a holnapra emlékezhetek,
ha csak képzeletben ölelhetlek meg,
mert a távolság elválaszt minket,
s csak az emlékedet hordozza a szívem,
Tudod még bennem élsz.
Bennem élsz,
ha láthatlak mosolyogni vagy sírni,
és tudod milyen valakit szeretni,
ha átölelhetlek,amikor szükséged van rá,
amikor szívedet ellepi a magány,
Tudod,most is bennem élsz.
Bennem élsz,
ha majd nem leszek,s te sem,
ha elválaszt a halál kedvesem,
a síron túl is a túlvilágban,
a pokolban vagy a mennyországban,
Majd akkor is bennem élsz. 
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Gondolatok neked
Nem volt nap, hogy
ne gondoltam volna rád.
Olyan élesen éltél a szívemben, hogy
szinte éreztem, ahogy átkarolsz, s én
mint egy kiscica, bújtam hozzád.
Felejthetetlen volt minden perc, mit
melletted éltem meg.
Ma már újra él az álmom,
hisz visszakaptalak.
S a szerelem szárnyán repülök melléd,
hogy újra karomba tartsalak.
"Sohasem hittem, hogy így tud fájni,
Hogy a kacagásom könnyé tud válni!
Néha sírok, néha nevetek,
az a bánatom, hogy valakit szeretek!
Hogy valakit szeretek,
és soha el nem feledek!"
Nélküled
Nélküled már nem égnének a csillagok
Nélküled én is csak a semmi vagyok
Nélküled nem teremne gyümölcs a fákon
Nélküled nem suhogna szél a határon
Nélküled nem lenne kerek ez a Föld
Nélküled nem lennék ember aki verset költ
Általad vagyok
Nem hittem, hogy újra kisüt a Nap
Nem hittem, hogy újra boldog leszek
Pedig te újra mosolyt hoztál nekem
Bánatomat most már e Földön nem lelem
Újra ragyogok és általad vagyok
Az én szívem itt bent újra ragyog
Elterveztem valamit hát véghez viszem
Harcolok érted míg élek azt meghiszem.
Nincs más, csak Ő
Nincs más, csak Ő
Megszűnik tér és idő.
Ha szeretni vágysz,
Nincs más, csak Ő,
Rá gondolsz éjjel,
Veled van nappal,
Veled van,
minden pillanatban,
Gyönyörű érzés,
Követellek,
Maradj velem,
Hogy szerethessek,
Vágyom érezni,
Ölel karod,
Szerelmes szókkal
ajkad halmoz.
Itt vannak velem a csillagok,
Dúdolok nekik,
Egy gyönyörű dallamot.
Suttog a szám, egy szólamot,
Úgy érzem örökké,
Rabod maradok.
Vallomás Szerelmemhez
Körülvett a sötét csend, egyedül voltam,
álltam némán és rád gondoltam,
de hangod a csendet nem szakította meg.
Néztem a holdat, mosolygott a jó Öreg.
Táplálta bennem a reményt, hogy még egyszer találj meg.
Sóhajom szállt felé - ó, hol lehetsz?
S éreztem, hogy titkon még szeretsz.
S a nyári emlékek végigsuhantak fejembe,
száz színt vert benne a tengeri nap tüze.
Csak álltam, s gyönyörű volt e nyugodt színes kép,
ott voltunk, víz, hegyek és ragyogás között,
akkor a szívünkbe a boldogság költözött.
De most helyette zsebkendőddel alszom el,
mely illatoddal öntözött.
Ó illatok, álmok, sok vég nélküli csók!
Óh vissza ád-e még nékem a kegyetlen sors?
Óh kín, óh fájdalom - létünk az óra őrli,
szerelmünket az idő, s a távolság összeköti.
S szeretném végre föltárni mi lehet
a bús titok, amely úgy gyötri szívemet.
Óh mikor feledem a csendet, ezt a holdvarázst,
s ezt a szomorú szív suttogta szörnyű vallomást?
Két karomba zárlak, megszűnik a külvilág,
Két karodba zársz, nem hallom más hangját.
Szememmel szemedet némán követe
Szemeddel szememet megigézed, elveszek.
Szívemmel szívedet átszövöm, fogadom,
Szíveddel szívemet átkötöd, s foglalod.
Lelkemmel lelkednek tiszta érzelmet adok,
Lelkeddel lelkemnek fénysugarat ontasz, ragyogsz.
Számmal szádat keresem mohón, esztelen,
Száddal számat becézed gyengéden, érzelmesen.
Testemmel testedet érintem, habzsolom - falom,
Testeddel testemet befeded, hagyom - akarom.
Két karomba zárlak, miénk a végtelen,
Két karodba zársz, ez a szerelem.
Érzéki játékok..
szép szavadnak édes ízét
ízlelgetem bókjaidat
ajkad forró érintését
élvezem a csókjaidat
minden érintésed izgat
karjaid közt megborzongok
ölelésed puhán ringat
elkerülnek felhők, gondok
sóhajomra, mosoly felel
simogatom én is arcod
tekinteted égbe emel
feledtetem belső harcod
kalandos út, testünk táján
ruha alatt egyre beljebb
mézre lelünk egymás száján
siklik kezünk egyre lejjebb
vérünk lüktet egyre jobban
mágnesként vonz test a testet
szerelmünk is lángra lobban
s együtt töltjük ezt az estét.
Illatod selymét magamra hajtom,
vadvirág kelyhén motoz a pillanat,
kisérteném lelked puha vágyát,
de vasakaratod leláncolva tart.
Így ékszerként szavaid rakosgatom,
kérdések bársonya közt mesél a mozdulat.
Lényed apró villódzásait ujjam közt morzsolom,
szemed szilaj vágya most ékkőként ragyog,
részegült mámorban megdobban a szívem,
esővé vált testem befedi szomjadat.
Majd feloldva percek cseppjét feléd nyújtom,
s vihart kavarok testednek tengerén...
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.
S hogy még gonosznak sem kell lennem:
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
emlékeimtől visszakaplak.
Egy mozdulat, egy szó, tekintet...
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük.
felépíthetem az Egészet.
Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot... Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.
Mit rejthetnél el már előlem? -
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.
S a guruló víz-gyöngyök útját
has és comb közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan
felállsz fürdés után, a kádban.
Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme, minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.
S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.
Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, aki teremtett.
Rezgésből, árnyból és színekből
újból és újból megteremtlek.
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
Két árny sétál az éjben, ballagón.
Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
Alig hallatszik, hogy mit is beszél?
Magányos, ódon parkban a havon
Két árnyék révedez rég múltakon.
- Eszedbe jut-e még a mámorunk?
- Hogy gondolod, oly messze már a mult!
- Nevemre néha nem dobban szived?
Lelkemről álmodsz olykor? - Azt hiszed?
- Ó üdvösségünk tűnt szép napjai,
A boldog csók! - Volt benne valami!
- Mily mély hitünk volt és mily kék egünk!
- Elszállt a hit, a komor égbe tünt!
Ballagnak ők balgán a bús uton
S csak a vak éj tűnődik szavukon.
(Juhász Gyula fordítása)
Valaki titokban rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait,
Valaki téged nagyon-nagyon szeret,
Valaki boldog, ha melletted lehet,
Valaki szemében, miattad könny ragyog.
Az a valaki hidd el: én vagyok!
Nemes Nagy Ágnes: A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli a számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánnad.
-Ha húsevő növény lehetne testem,
Enyém lehetnél illatomba esten.
Enyém lehetne langyos,barna bőröd,
kényes kezed,amivel magadat őrzöd,
s minden omló,végső pillanatban elmondja:
mégis önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó,fekete tolla,
mely mint a szárny suhan,suhan velem,
hintázó tájon,fénylőn,végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű,s édes mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsúrlók,s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött mint lampion lebeg),
magamba,mind,mohón,elégítetlen,
ha húsevő növény lehetne testem.
-De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem
Szeretsz,szeretlek. Míly reménytelen.
Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra előkerül
tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
a körülvevő emberek, csak néznek rám bután
én pedig csak futok..futok az álmaim után..
×××
×××
×××
×××
